A város főtere.

Gondoltam a nagy unalmamban járok egyet és kigondolom hogy mi lenne a legjobb , gonosz cselekedet hogy megöljem Klaust. Ahogy gondolkodom eszembe jut hogy Klausnak a koporsói is nálam vannak így egy lépéssel előtte járok. Mi lehetne a legjobb terv a következőkre nézve? -gondolkoztam magamban

Rómából Richmondig repülővel, onnan pedig autóval ide, Mystic Fallsba jöttem. Hosszú út volt, ezért elfáradtam. Még mielőtt szállást kerestem volna, megálltam a főtéren pihenni.
Sétálgattam egy kicsit. Nyugodt, csendes kisváros, titokzatos "emberekkel". Ez tetszik! Ahogy az utcákon nézelődtem, véletlenül nekimentem egy férfinak.
-Mi scusi! -teljesen elfelejtettem, hogy már nem Olaszországba vagyok. -Vagyis, elnézést! Nem akartam neked menni. -pirultam el, nemcsak az idegen szavak miatt, hanem a sármosságától is. Ki ez a fickó? Kérdeztem magamban, olvadozva.

Miközben sétálgattam nekem jött egy lány, egy elég csinos lány, majd bocsánatot kért Olaszul ami igazán cuki volt tőle.De mikor jobban megláttam hasonlított Elenára és Katherinere, de ő mintha egyik személyiség sem lett volna. Elgondolkoztam és válaszoltam.- Semmi baj.-mosolyogtam - Sok az ember ,szóval máskor jobban nézz szét.-nevettem. -Stefan vagyok Stefan Salvatore.

Szerintem tetszett neki a kis olasz bakim, ezen én csak nevetni tudtam. Majd láttam, hogy végigméreget, ahogy én is őt. Utána válaszoltam a kérdéseire.
-Igen, igazad van. Tényleg sok itt az ember. Tudod, csak elbambultam... -nem akartam folytatni, de szerintem gondolta, hogy mit, vagyis kit néztem elég feltűnően. Mosolyogtam minden egyes szaván.
-Áh, szóval Salvatore... Csak nem olasz? -kérdeztem érdeklődve. -Én pedig Charlotte Petrova vagyok. -nyújtottam, a kezem barátságosan, egy kézfogásra.

Meglepődtem a nevét , mivel Katherine Petrova hasonmás vagy nem is tudom mi. Megpusziltam kezét mint ahogy régen szoktál.- Igen ilyen olaszos.-nevettem-És mit keresel erre felé? -kérdeztem mosolyogva

Széles mosollyal válaszoltam a kézcsókjára.
-Igen, a Salvatore megváltót jelent. -vigyorogtam. Megkérdezte miért vagyok itt. -Őszintén... Új életet szerettem volna kezdeni itt, Amerikában. -válaszoltam neki. -És te, Stefan? Itt születtél? -érdeklődtem felőle, mert szerettem volna többet megtudni Stefánról, hiszen nagyon bejön nekem.

-Hát mondhatjuk hogy itt születtem.-mosolyogtam -De már nagyon rég óta itt élek, sok sok éve.-nevettem -De most jelen pillanatban nem tudom annyira élvezni az életet , mert van egy kis gondom.-sóhajtottam -Nem akarsz egy kicsit sétálni?

-Oh, értem. -mosolyogtam Stefánra. -Milyen gond? -kíváncsiskodtam értetlenül. -De... Indulhatunk. -kezdtünk el sétálni szorosan egymás mellett.
-Hol is tartottam? Ja, igen, meg van! Mi az a kis gond? -most már nagyon kíváncsi voltam erre a dologra, miközben mosolyogtam rá.

-Kis hölgy. Az hogy találkoztunk nem azt jelenti hogy minden kis titokba be kellene avatnom.-kacsintottam rá és elmosolyodtam.-Hát a gondot Klaus Smithnek hívják.-mentem kicsit szorosabbn mellette

-Na! -böktem oldalba mosolyogva. -De azért jobb, ha beavatsz minél több titkodba! -fenyegettem meg az ördögi mosolyommal.
-Mi? -hökkentem meg és megálltam. -Itt van Mystic Fallsba? -akadozott a szavam és úgy éreztem mindjárt szívszélhűdést kapok.
(Most megyek aludni. Holnap folytatjuk, jó éjt!)

Láttam hogy meg állt benne a szó is.-Igen itt van Mystic fall'sban.-néztem most már komolyabban a szemébe-De ne aggódj meg fogom ölni,és ehhez én leszek a jobb gonosz.-mosolyogtam

Reménykedtem benne, hogy azt mondja, csak ismeri, de nincs itt. Tévedtem. Itt van!. Ilyen, hogy lehetséges? Ahol én vagyok ott ő is megjelenik?
-Stefan, mindjárt el kell kapnod, mert elájulok. -álltam még mindig egy helyben mozdulatlanul. -Istenem... Azért jöttem el idáig, Rómából, hogy minél messzebb kerüljek tőle. -sóhajtoztam.
-Tudod, nem olyan könnyű őt megölni, és félek, hogy nem neki, hanem neked esne bajod. -léptem aggódó tekintettel Stefan elé.

Megfogtam karját gyengéden hogy el ne essen.-Szóval ismered, akkor te is vámpír vagy.-suttogtam fülébe-Nem nekem nem esik bajom még nálam van a családja.-mosolyogtam rá-Nyerni fogok és megölöm őt !

Tetszett, ahogy megfogta a karomat.
-Aha, sajnos ismertem őt. -válaszoltam neki, a szájamat húzogatva. -Hát... Igen az lennék. -rántottam egyet a vállamon, hiszen nem nagy szám az, ha az ember egy vámpír. -És te nem vagy az, hogy így ismered Klaust? -érdeklődtem iránta mosolyogva.
-Nálad van a családja? -húztam fel a szemöldököm meglepődve. -Az az egyetlen gyenge pontja. Amíg ezt tudod tartani, te vagy a győztes. -és egy ördögi mosollyal néztem a szemébe.
-Úgy legyen! -biztattam Stefant, hogy nyerje meg ezt a csatát és pusztítsa el végleg Klaust.

-Honnan ismerted Klaust?-kérdeztem mosolyogva-És igen addig én vagyok a győztes ,de ha az nem lenne elég akkor Elenát ,a kis hibridgyártót is átváltoztathatom.-mondtam gonosz mosollyal-Bár a hibrideket is elintézem akik itt vannak.-mondtam és ahogy megláttam egyet vámpír sebbeséggel mentem oda és kitéptem szívét amit senki nem látott mert egy bolt háta mögött volt majd visszajöttem Charlottehez.-Elnézést!-mosolyogtam

Rákérdezett, hogy honnan ismerem Klaust.
-Ööö... Ez egy hosszú történet. -akadoztak a szavaim. -Együtt voltunk, aztán megölt. Legyen ennyi elég. -sóhajtoztam, majd kedvesen rámosolyogtam.
-Ki az az Elena? Csak nem az egyik hasonmásom? -kérdeztem őt. Stefan, hirtelen eltűnt, majd máris visszajött.
-Wow! Ez nem semmi! -nevettem. Nagyon dühös lehet Klausra, hogy ilyeneket csinál. -És, ha én most azt mondanám, hogy hibrid vagyok, akkor az én szívemet is kitépnéd? -kacsintottam csípőre tett kézzel.

-Hmmm ha te is hibrid lennél? Nem is tudom , lehet de nem biztos.-mondtam nevetve- És igen Elena az a hasonmásod.-mondtam egy nagy sóhajjal.-Na és nem segítesz nekem megölni Klaust?

-Áh, ezt igennek veszem, kinyírnál simán! -vágtam be a durcit, de persze ez csak színjáték, hisz' közbe nevettem.
-Mi ez a nagy lelkesedés Elena után? -néztem furcsán Stefánra.
-Én nem is tudom... Eddig minél messzebb akartam kerülni tőle. De, ha van, aki megvédjen, akkor segítek. -kacsintottam egyet, váll rántva.

-Neeem nem úgy gondoltam.-nevettem és megöleltem-Remélem ez kiengesztel.-mosolyogtam -Hát tudod , amíg nálam van a családja addig nincs félni való.-sóhajtottam -De ki kell kapcsolnom az emberi énemet hogy a tervemet véghez vigyem.-néztem szét a városon

-Hát igen, ez kiengesztelés. -kacsintottam miközben tovább öleltem.
-Csak nehogy valaki túljárjon az eszünkön. -Klausra céloztam ezekkel a szavakkal. Stefan tudja, hogy mi a gyenge pontja, de ha megtudja, hogy hol rejtegeti a családját, hamar vége lehet az előnyünknek.
-Ezt, hogy érted? -nem értettem, miért pont a városon néz körül eközben.

-Hidd el nem fog túljárni az eszemen.-mondtam mosolyogva -Meg fogom nyerni a harcot és bosszút állok Klauson , amiért mindent elvett tőlem.-mondtam kicsit dühösebben és egy nagy sóhaj követte ezt.- De a halálod miatt gondolom te is meg akarod ölni.-néztem rá

-Remélem, remélem... -sóhajtoztam, mert nem lenne jó még egy katasztrófa. Stefant annyira megkedveltem, hogy nem tudom mi lenne velem, ha elveszteném őt.
-Igen. A bosszú bennem is forr, de egyenlőre még nem akarok támadni. -magyaráztam el neki. Tényleg igaz, hogy megölt és a legjobb az lenne, ha ebben a pillanatban megfosztanám az életétől, de még ehhez túl gyenge vagyok lelkileg is.
-Stefan? Honnan ismered Klaust? -néztem kedvesen a csodás zöld szemeibe.

-Hát van a hasonmásod Elena ,akit Klaus feláldozott hogy megtörje az átkát. De! Mivel a bátyámat Damon Salvatoret megharapta egy vérfarkas a szolálatába álltam a véréért amivel megmenthettem a bátyámat. Így ismertem meg.-sóhajtottam - De ahogy rájött a tervekre úgy megigézett és azt tettem amit mondott, majd visszaadta a szabádságot. Ekkor döntöttem úgy hogy bosszút állok és nem érdekel senki és semmi csak hogy megöljem.-néztem szemeibe és elmosolyodtam

-Nem semmi történet. Látom itt Mystic Falls-ban sem gyerekjáték az élet. Van itt minden, vámpír, hibrid, vérfarkas... -néztem rá széles mosollyal.
-De, ugye Klaus vére nem volt ingyen? Vagy ilyen "jószívű" lett az évek során? -kérdezősködtem, miközben elindultunk tovább sétálni.