A város főtere.

-Persze hogy nem volt ingyen. Az alku rám eső része hogy megteszem amit mondd és elmegyek vele a városból , amit persze meg is tettem.-mondtam nagy sóhajjal- De meg fogja bánni ezt tudok.-mosolyogtam Charlottere

-De, miért mentél bele, ha úgyis tudtad, hogy lesz ára? -néztem értetlenül őt. -Mondjuk, gondolom, hogy a testvéredért megtennél bármit, de szintén ő is megtenné érted ezt? -kérdeztem tőle, mélyen a szemébe nézve.

-Igen tudtam hogy lesz ára , és mindent megtennék érte. De arról fogalmam sincs hogy ő mit tenne.-sóhajottam -De majd lesz valami és valahogy.-mosolyogtam

-Testvéri szeretet. Szerintem ő is ugyanezt tette volna érted. -megrántottam a vállam és mosolyogtam.
-De milyen furcsa! Az előbb még elakartam ájulni a félelemtől, most meg bátran beszélgetek róla és nem félek. -nevettem. Nem tudom, hogy mitől van ez. Vagy csak én vagyok ilyen, mint az időjárás? De nem hiszem. Vagy talán Stefan közelsége miatt érzem magam biztonságba? Ez a legvalószínűbb. Lehet érzi, hogy kedvelem őt és remélem ő is viszonozza felém ezt az érzést.

Eléggé megkedveltem Charlottet ezért szavaira elmosolyodtam.-Hát persze hogy már nem ájulsz el itt vagyok melletted.-mondtam nevetve - Klaus nem bánthat.-néztem szemébe

Úgy látszik, felkeltettem Stefan figyelmét, ennek örülök. Továbbra is mosolyogtam rá.
-Oh, micsoda mázlista vagyok. -mosolyogtam a szemeibe.
-Bárcsak így lenne! -sóhajtottam őszintén. Milyen szép is lenne a világ, a jók túlélnék, mindig nyernének, a gonoszak pedig elvesztenék a csatát.

-És honnan tudod hogy nem így lesz?-kérdeztem mosolyogva és magamhoz húztam-Lehet most kicsit rossz leszek!-nevettem és megcsókoltam

-Nem tudom... Mindig is béna voltam a jóslatokhoz. -nevettem vidáman a szemibe. Odahúzott magához, majd egy hirtelen pillanatban megcsókolt. Nagyon jól esett, mert annyira megkedveltem. Miközben beleborzongtam forró csókjába szorosan magamhoz öleltem.

Mikor vége lett csókunknak még öleltem.-Sajnálom , csak ez hirtelen volt.-suttogtam és egy puszit nyomtam ajkaira-Ugye nem bántad meg? -kérdeztem mosolyogva és reménykedtem hogy nem bánta meg mivel aranyos és szép lány

-Te mit sajnálsz? -kérdeztem meglepődve és csípőre tettem a kezem.
-Dehogy bántam meg, te kis bolond! -nevetve megsimogattam az arcát és finoman újra az ajkára tapadtam. Isteni érzés volt, hogy végre vele lehetek, elfelejthetik minden rosszat, ami eddig velem történt. Boldog lehetek Stefánnal, akit igazán szeretek.

Visszacsókoltam és öleltem.-Szóval bolond vagyok?-kérdeztem nevetve- De ha velem leszel számolnod kell azzal hogy Klaussal is találkozol , és veszélyben leszel. De azt meg kell ígérned ha baj lesz elmész a városból. Csak akkor ha kritikus lesz a helyzet.-mosolyogtam

-Igen, az vagy, mert kételkedtél bennem. -viccelődtem vele.
-Számolok vele, már nem félek. De akkor te is jössz velem, mert nem hagylak egyedül, nem veszíthetlek el! -aggódtam érte, majd egy apró puszit nyomva az arcára, rádőltem a mellkasára.

-Figyelj.-sóhajtottam és simogattam haját- Ha azt mondom elmész akkor , el kell menned és nem azért mondom mert akkor már meg tudlak védeni. Ez már azt fogja jelenteni hogy neked el kell tűnnöd még én feltartom Klaust és......-nem folytattam tovább

-De Stefan, nem akarom feladni ilyen könnyen. És nem tudsz kényszeríteni, hogy majd mennyek el. -fogtam meg gyengéden a kezét és a földet bámultam.
-Milyen és? -értetlenül néztem rá, nem tudtam mit is jelenthet ez a szó.
-Amúgy... Miért beszélünk mi Klausról? Miért rontjuk el az örömünket? -néztem mélyen a két szemébe. -Szeretném, ha ez a nap boldogan fejeződne be. Már azzal kezdődött, ahogy megismertelek és nem szeretném elrontani ezt Klausszal. -mosolyogtam rá és megcsókoltam.

-Igen igazad van. Nem rontjuk el Klaussal és azt az ést elmondom máskor.-mosolyogtam és kezét megfogva sétáltunk egy kicsit.-Örülök hogy megismertelek.-csókoltam meg

Mosolyogtam rá, közben megfogta a kezem és elindultunk sétálni. -Én is örülök, nem is tudod mennyire! -néztem a szemébe, majd egy csókot kaptam tőle. Egy kicsit jobb hangulatot akartam, nem mindig csak Klausról beszélni és siránkozni, inkább eltereltem a témát.
-És, kedves emberek laknak errefelé? Tudod, csak azért kérdem, mert még egyáltalán nem ismerem ezt a várost. -mondtam neki vigyorogva. -Már csak azt kellesz kitalálnom, hol lakjak. Szerintem egy hotel megfelelő lesz. -rántottam vállat, továbbra is mosolyogva és továbbmentünk.

-Tudod a hotel szobák nagyon kényelmetlenek.-mosolyogtam -Miért nem laksz mondjuk nálam? Vagy ketten megyünk egy hotel szobába? -kérdeztem nevetve egy pici gonosz mosollyal és megcsókoltam

-Kényelmetlen? Egy jó 40 évig abban laktam. -nevettem. Én Rómában már évtizedek óta hotelben éltem. Különösen nem zavart. Legalább nem voltak kertszomszédjaim, akiknek már az is baj lett volna, ha a fámról leesik az ő kertjükbe egy levél. Ahogy említettem én már megszoktam, ott elég csendes emberek voltak, pedig az az olaszokra nem jellemző.
-Nálad? Komolyan felajánlanád? -néztem kedvesen a szemeibe. -Gondolkozok rajta! De, ha már dönteni kéne egy hotelszoba és a te házad között, még jó, hogy a tiedet választanám. -mondtam neki mosolyogva. Majd egy kis tétovázás után rávágtam: -Elfogadom az ajánlatod, hogy lakjak nálad, ha nem zavar. -léptem közelebb hozzá. -De egy feltétellel! Csak akkor költözök oda, ha megígéred, hogy nem hozol minden nap más csajt a házba. -oldalra billentettem a fejem komolyan, várva a válaszát. Nem bírtam ki nevetés nélkül, hisz' Stefan úgysem ilyen. Ezután megcsókoltam.

-Csak nem féltékeny lennél?-kérdeztem nevetve és magamhoz öleltem-De rendben nem fogok.-suttogtam fülébe-De ez ugyan úgy rád is vonatkozik, te se hozzál más pasikat.-mosolyogtam rá és megsimogattam kezét.- Na persze még hozzá tenném hogy nincs vendégszoba , szóval velem alszol.-nevettem

-De, féltékeny lennék. Élve biztos nem úszná meg az az ember. -húztam egy ördögi mosolyra a szám. -Hát miket gondolsz te rólam? -kérdeztem tőle nevetve. Lehet, hogy kinézte belőlem azt, hogy mindenkivel összefekszem. Ez igaz is volt... De ebből kinőttem és tanultam ezekből az esetekből. Mára már egy tisztességes nő lettem. Stefant semmi pénzért, sem ígéretért el nem hagynám.
-Oh, az egyáltalán nem baj, hogy nincs vendégszoba. -csóváltam meg nevetve a fejem.

-Jó akkor már meg is nyugodtam.-nevettem és megcsókoltam ismét.- Tudod az én szobám elég kényelmes, főleg az ágy része. Hmmm miket lehet ott csinálni.-mosolyogtam picit gonoszan- Nem gondolod?

-Hát igen, nem kell miért aggódnod. -húztam egy féloldalas mosolyra a szám.
-Hmm... Valahogy gondoltam, hogy az a legkényelmesebb. -kacsingattam Stefánra. -Nem is tudom... Az ágyban lehet aludni, pihenni, enni, párnacsatázni... -feleltem direkt egy kicsit bután neki, mert mindketten tudjuk hogy mire gondoltunk.

-Igen igen ezt mind lehet. De a párna csata az nagyon jó lehet.-nevettem - De van még ennél jobb szórakozás is , egymás testének élvezete.-mosolyogtam rá - Majd valamikor megyünk haza.-nevettem

-Igen, a párna csata tényleg jó. És bizony egy jó 700 éve nem játszottam olyat. -nevettem, miközben egy kicsit nosztalgiáztam.
-Az se rossz... -néztem Stefánt huncut tekintettel. -Aha, lassan kéne hazamenni, mert kezd hűlni a levegő. -dörzsöltem meg a karomat, ezzel mutatva, hogy már eléggé fázom és jobban vágyok egy meleg házban lenni a szerelmemmel, mint kint fagyoskodni.

-Jó gyere menjünk.-mosolyogtam majd a táskáit betettem a kocsiba majd beszálltunk.-Kapcsolok egy kis fűtést.-ekkor jó meleg lett a kocsiban és elindultunk./folyt salvatore villa?! kezdj te:-))/